Révfülöp a Balaton tó északi partjának festői szépségű természeti környezetében, a 274 méter magas 
Fülöp hegy lábánál található, közel 1300 lélekszámú üdülőtelepülés. Első írásos említése 1211-től származik, ám a leletek tanúsága szerint, már a római korban is lakott terület volt. A révátkelőjét már a XI. században, a nevét tihanyi bencés apátság Pilip nevű preadiumaként, azaz uradalmi majorjaként említik a források.
A Fülöp-hegy déli lábánál bukkan felszínre a Magyarországon található egyik legrégebbi kőzet, a kb. 400 millió éve keletkezett agyagpala, azaz fillit, amelyet a helybeliek peresztegnek neveznek. A környéken kedvelt építőanyagként használják a másik jellegzetes kőzetet, a fagyálló és jól faragható permi vörös homokkőt. Ennek ásványi anyagokban igen gazdag málladékos része évezredek óta biztosítja a szőlőművelés kedvező adottságait a hegyoldalban.
Az Árpád-korban a rév köré kis halászfalu települt. A XIII. században a szigeti részen már egyhajós, vörös homokkőből épült kis templomot emeltek. 1548-ban zsákmányra éhes kegyetlen török portyázók égették fel az addig szépen fejlődő kis települést, mely teljesen lakatlanná vált. A tűzben elpusztult Fülöp azonban - akár a főnixmadár - poraiból született újjá a XVIII. századtól.
A XVIII. sz. elejére a tihanyi apátság mellett új nagy és kisbirtokosok tűntek fel területén, és a szőlőművelés is új erőre kapott. 1752-ben újraindult a révhajózás, és 1779-ben újabb átkelő és révház épült a fülöpi parton, amelyről az első magyar nyelvű újság a Magyar Hírmondó is megemlékezett.
A település XIX. századtól használt mai neve a Pilip, azaz Fülöp személynévből és a koraközép-kori 
révátkelőből ered. A Fülöp-Boglári révátkelés a két part közötti relatív közelség (5,2 km) természetes előnyét kihasználva kötötte össze az eltérő gazdasági adottságokkal rendelkező tó mögötti területeket.
A kiterjedt szőlőművelésnek a XIX. század utolsó harmadában a filoxéravész, azaz szőlőgyökértetű pusztításai vetettek véget. A szőlőbirtokosok elszegényesedése a területek, présházak és pincék eladásával járt, s ekkortól indult meg Révfülöp újbóli fejlődése.
Lelkes balatoni lokálpatrióták, élükön Czigány Károllyal felkarolták a település fürdő- és üdülőhelyi fejlesztését. Kedvező természeti adottságainál és festői szépségénél fogva Révfülöp a század végére egyre keresettebb nyaraló- üdülőhellyé vált, ahol főleg tanárok, tudósok, gyárosok, katonatisztek, állami tisztviselők telepítettek ismét szőlőültetvényeket és építették fel villáikat, nyaralóikat.
1899-ben megalakult a Révfülöpi Fürdő- és Partszépítő Egyesület, amely nagyszabású strand-, partszegélyépítésekkel, parkosításokkal, fásításokkal stb. megteremtette Révfülöp mai arculatának alapjait.
1909-től Révfülöp bekapcsolódott a vasúti közlekedésbe, 1911-től a belföldi távbeszélő forgalomba, 1936-tól a villamos energiaszolgáltatásba. 1912-ben elkészült a modern hajókikötő, egy évtized múlva pedig állami elemi népiskola alakult. A látványos fejlődésnek köszönhetően Révfülöp, Kővágóörs hegyközsége előbb 1933-ban üdülőhelyi rangot nyert, majd 1943 január 1-jétől önálló községgé vált. 1969-től kiemelt üdülőhely, 1973. április 15-től nagyközségi rangra s ugyanakkor új községi közös tanács székhelyeként a régió központjává emelkedett. 1989-től Révfülöp önálló, nagyközségi rangú település.
Révfülöp népessége 1757-ben 193 fő, 1880-ban 148 fő, 1910-ben 276 fő, 1941-ben 804 fő, 1960-ban 1313 fő, 1980-ban 1274 fő, 2000-ben 1277 fő. 2001-ben az állandó lakosok száma 1280 fő volt.
RÉVFÜLÖP MA
Révfülöp nagyközség területe 1036 hektár. Természeti adottságainak következtében a terület illetve tájhasználatban a Balaton-parttal párhuzamos szerkezet alakult ki, településszerkezete négy jól elhatárolható szerkezeti egységre osztható:
- A Balaton és a 71. sz. út közötti rész, itt találhatóak a közparkok, kikötő, a szórakozóhelyek többsége, valamint a Szigeti strandfürdő és a Császtai strand.
- A 71. sz. főút feletti sűrűn beépített lakó és pihenő övezet, középületekkel, szolgáltató egységekkel.
- A Fülöp-hegy lejtőin lévő történelmi, de mára már egytizedére 11,5 hektárra csökkent szőlőterület.
- A Fülöp-hegy felső harmadában, a meredekebb területeken kialakult természet közeli erdőterületek.
A település országos közúti közlekedését és településképét döntően meghatározza a 71. sz. főút, amely kettévágja az ősi település magot magától a Balatontól. A belső közlekedést a helyi úthálózat szolgálja. A hajdani hegyközségi utak a belterületen szinte kivétel nélkül szilárd burkolatúak, keskenyek kis forgalom áteresztő képességgel. A településen jelentősebb parkolási igény az általános balatoni helyzetnek megfelelően, főleg a rövid főidényben jelentkezik. A nagyközség belterületi teljes szakaszán az elmúlt években kiépült a kerékpárút, melynek külterületi csatlakozásai jelenleg még hiányoznak.
A tömegközlekedést szolgálják a helyközi autóbuszjáratok, 4 buszmegállóval, a Budapest-Keszthely vasútvonal, valamint a nyári szezonban a Balaton túlpartjára Balatonboglárra irányuló személyhajó forgalom.
Révfülöp központja a szigeti és császtai földnyelv között helyezkedik el. A hegyoldal nyaralókkal, faverandás polgári villákkal tarkított szőlő lankáin termelik gondos helyi gazdák - a Hamvas Béla által is méltán dicsért -
"Igazi barátság - és házasságbort",
Cholnoky Jenő jeles földrajztudós egykori véleménye szerint pedig
"A révfülöpi Fülöp-hegyről nyílik a világ egyik legszebb tája. Vannak magasabb hegyek, nagyobb vizek, de ahol a vulkáni kúpok csodás sokasága találkozik a széles víztükörrel, ilyen legfeljebb a Brazil partoknál, Rio de Janeiro partjainál van."
